Ugrás a tartalomra

Budafoki harsonaművész a Hónap művésze

2024. április 03. szerda
Skerlecz Gábor: „Sokat jelent nekem ez az elismerés”
Budafoki harsonaművész a Hónap művésze

A kerületünkben élő Skerlecz Gábor lett a Hónap művésze. A neves harsonaművész, aki idehaza és külföldön is igen elismert, a testületi ülésen vette át a díjat. Zenei tanulmányait vadászkürtösként kezdte, de harsonásként szerzett hírnevet.

– Hogyan fogadta a hírt, hogy elnyerte a Hónap művésze címet, és mit jelent ez önnek?

– A személyemnek, illetve mint előadóművésznek szóló elismerés, az első, ugyanis eddig a zenekarokon keresztül kaptam díjakat, és a tanári munkámért is részesültem már jutalmakban. Többször voltam jelölt, illetve helyezett a közönség általi szavazatok alapján a Jazzma online jazzújság rangsorában, ezért is jelent sokat számomra ez az elismerés, mert ez az egyéni művészeti tevékenységemnek szól.

– Hogyan lett egy vadászkürtösből harsonás, illetve miért váltott hangszert?

– Ennek nagyon prózai oka van. Zenei tanulmányaimat valóban vadászkürttel kezdtem, de még a zeneiskolában kényszerültem a hangszerváltásra, méghozzá a fogszabályozás miatt…

– Gyakran lép fel idehaza és külföldön?

– Igen, felsorolni is nehéz lenne, mert szerencsére sokfelé hívnak az országban, de rendszeresen játszom, játszunk zenésztársaimmal a környező, velünk határos országokban is.

– Korábban nyilatkozta, hogy 2000-ben a Europien Jazz rendezvényen való szereplése meghatározó volt életében, különösen művészi pályafutásában, de azt nem indokolta meg, hogy miért.

– A 2000-es Swinging Europe turné igazából egy nagy kurzus volt, ami friss diplomásként a „nagybetűs” profi zenész gondolkodáshoz hozzásegített, megtanított európai zenész felfogással dolgozni. Tényleg nagy haszna volt. Persze azóta könnyebb a fiataloknak külföldre menni tanulni, és ezt a profi gondolkodást elsajátítani.

– Mióta él Budafok-Tétényben családjával, és gyerekei is zenélnek?

– A szomszéd kerületben születtem, de mondhatom, hogy rövidebb megszakításokkal egész életemben e kerületben éltem. A nősülés után is itt maradtunk, s a négy fiúgyermekem is ide jár óvodába és iskolába. Az „oskolások” sportolnak egyesületnél, és mind a hárman rezesek, az első, a legidősebb kürtön, a második harsonán, a harmadik trombitálni tanul.

Temesi László